I love this city

Egom – ahogy a környékbeliek hívják. Esztergom és a bazilika – ami a legtöbb embernek eszébe jut róla. Én hiszem, hogy több is van ebben a városban, mint ami a róla szóló honlapokon fellelhető. Épp ezért a mai bejegyzést tekinthetjük egy új rovat beharangozójának is, amelyben a szülővárosom és környéke ismert és ismeretlen szépségeit, helyeit, eseményeit mutatom majd be Nektek.

Írhatnék ugyan arról is, hogy mi az amit itt “le kéne rombolni”, “meg kéne építeni”, “fel kellene újítani”, “nincs elég…”, “de túl sok a…”, “hogy a … már ne is beszéljünk”, “na meg a … is hogy néz ki”, “több … kellene és kevesebb …”, “és még …”, “ezért tart itt az ország” stb. Joggal és okkal lehetne folytatni a felsorolást, tetszőlegesen kiegészítve a mondatokat városunkra nézve, én mégis inkább azt venném számba, hogy mi az, amit szeretek benne, hogy miért imádok itt élni.

(Figyelem! Erősen szubjektív tartalom következik!)

Mert:

  •  itt, a gyönyörű Kis-Duna parton sétáltam mindig iskolába a szigetre édesanyámmal, akivel közben az ABC-t és a számokat gyakoroltuk
  •  a tánccsoporttal itt léptünk fel minden májusban a Múzsákon a Pöttyös téren, ahol általában a betonon táncoltunk, mezítláb
  • itt futottam a szigetköröket a cselgáncsedzéseken és itt tanultam meg, mi a fegyelem és a küzdés
  • itt eveztünk le édesapámmal és a bátyámmal egy gumicsónakon a Kis-Dunán, emlékszem, akkora volt a sás a parton, hogy szinte elvesztem benne
  • ide a sáncra jártunk télen szánkózni
  • itt, a szénégetőnél volt régen egy lovarda, ahol először ültem lóra
  • ide, a Hármas sziklához kirándultunk az atyával alsóban, mikor hittanra akartam járni
  • itt, a városi uszodában tanultam meg úszni
  • itt, a valamikori Zöldház színpadán léptem először a világot jelentő deszkákra
  • később, itt a strandon töltöttem minden nyarat a barátaimmal
  • itt, az Ettore cukrászdában lehetett a legfinomabb rizsfagyit kapni
  • az Esztergom Hotel tetejéről néztem a tűzijátékot gyerekként, és akkor azt gondoltam ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam
  • itt, a Várszínházban töltöttük a nyári estéinket, próbálva az éves táncelőadásunkra
  • ide, a Chippolino kávézóba ( 🙂 ) jártunk be suli után biliárdozni az osztálytársaimmal
  • itt, a Széchenyi téren ballagtam és ekkor éreztem először félelemmel teli vegyes izgalommal, de boldogan, hogy ott állok a nagybetűs Élet kapujában
  • itt, a lépcsős híd lábánál ültem egy barátommal este, szotyiztunk és megváltottuk a világot
  • mindig a Zaki volt a pénteki bulik előszobája
  • a Koktélban táncoltunk hajnalig a csajokkal
  • itt, a városi kórházban született meg a legnagyobb kincsem, a kisfiam

Nem voltam mindig hű a városhoz, huszonévesen úgy éreztem, hogy túl szűk nekem, éveket töltöttem távol tőle más városokban, más országban is. Hiszem, hogy minél több helyet és arcát látja az ember a világnak, annál több lesz maga is. De aztán újra visszatértem, hazahúzott a szívem. Itt vagyok otthon, itt él a családom, itt nőttem fel, idekötnek az emlékeim. Itt születtem, és – lehet kicsit morbidul hangzik, hisz még fiatal vagyok – , de azt szeretném, ha lejár az időm, hogy itt, a szentgyörgymezei temetőben pihenhessek, közel a Dunához. Remélem a kisfiamnak is megfelelő “bölcsője” lesz a Dunakanyar és térsége. Én ma már nagyon hálás vagyok, hogy ide rakott le a gólya.

I love this city” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon tetszik ez az írás. Tele régi, szép,. .. nekem is ismerős” emlékekkel. Mert igenis, egy tősgyökeres’ Egominak / mint jómagam is vagyok / ilyen v. ehhez hasonló emlékek rohannak meg ESZTERGOM nevének hallatán. Gyermek,-és ifjúságunk emlékei. …

    Kedvelik 1 személy

    1. bORSlívia

      Kedves Mária! Köszönöm szépen a kedves hozzászólást, és nagyon örülök neki, hogy tetszett a cikk. Azon dolgozom, hogy még több ilyen “ismerős” emléknek való helyet, eseményt, bármit dokumentáljak és kutassak fel, ami Esztergomhoz és környékéhez köthető. 🙂

      Kedvelés

  2. Kiscsillag

    Hasonló emlékek…talàn csak a buli helyszín volt màs, én még a tökhàzas időkben kamaszodtam… 🙂 és bàr lassan 30 éve a szomszédban élek a mai napig egomi vagyok…ha sétàlni szeretnék még most is a Dunapartra megyek,a platánfàk hangulata elvaràzsol..

    Kedvelik 1 személy

    1. bORSlívia

      Köszönöm szépen, hogy megosztottad 🙂 én nem jártam a Tökházba bulizni, de szerintem az is egy olyan szimbóluma Esztergomnak, amit minden egomi ismer. És a platánfák..nos, hát igen. ❤

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s